Egy hét telt el a Xiánsheng kiborulása óta, de semmifajta következmény nem mutatkozott az üggyel kapcsolatban. Ez egyes embereket megnyugtatna, de Yun tudta, hogy figyelme nem lankadhat egy percre sem. Sosem tudhatja mikor és honnan jön a fekete leves. Felkészült, de ideges volt egész idáig. Ugyanis eljött a Szerda és újból a Dream csapat társaságát élvezhette, immár biztonságos környezetben. Felettese tiltása ellenére ruházatával újból ellenszegült a számára hozott feltételeknek. YunSeo egy káprázatos és kislányos modell volt, de legbelül sohasem ezt a vonalat képviselte. Nem kedvelte a cicomázást, a mindenféle elegáns öltözéket, amibe belekényszerítették. Ez a lány világ életében az egyszerűséget és a lazaságot szerette, de mindenáron alkalmazkodnia kellett a világhoz, amit elképzeltek számára. Utálta az egészet. A fiúkkal való első találkozás után rájött, ez számára kellemetlen és szeretne végre kitörni ebből a skatulyából. Úgy érezte, ha nem is mindenhol, de legalább köztük megteheti. A találkozóra egy ifjú hölgyhöz illő szettben indult el, de mire elérte a megadott találka helyet már egy rövid középszín farmerben és egy szimpla fehér pólóban tengette idejét, outfit-ét megkoronázva egy pár sötétkék tornacipővel. Lófarokba kötötte hosszú csokoládészín haját, így várakozva a fiúkra. Yun ezzel a stílussal már sokkal inkább keltette egy attraktív felnőtt lány képét, mint egy gyerekmodellét, amit a fiúk is észrevettek. A lány egy terebélyes fa alatt várakozott a hét tinédzser megérkezésére, az SM kiadótól nem messze. A csapat tagjai, amint megérkeztek mellé sétáltak és alaposan megbámulták. Fellépő ruháik csak egyre engedtek következtetni. Felvételt készítettek a nap folyamán. Méghozzá egy táncverziót. Ennél gyerekesebben még sohasem festettek. Az érdekes rövid vagy néhol hosszabb nadrágok és fura minták, a halovány gyermeki színekkel. Vádlira érő zoknik és feltűnő kiegészítők. Leírhatatlan ez az állapot szavakban. Ez szinte már kissé kezdett átmenni óvodai divatba.
-Sziasztok! - mosolygott rájuk, mire azok sokkot kaptak és majd hanyatt vágták magukat.
-Noona, ez tényleg te vagy? - nyelt egyet idegesen JaeMin.
-Ki más lennék? Babo. - felállt és közelebb lépve orron pöckölte a fiatalabbat. Chen Lee feszülten mocorogni kezdett. Mintha egy alien akarna kitörni belőle, úgy nézett ki.
-Chen valami baj van? - hajolt hozzá közelebb.
-*Jiéjieeee~ dicsérj meg! Szót fogadtam, de ez nem könnyű. - bökte ki, mire a lány csak kérdőn vizslatta.
-Azt mondtad neki a nemrégiben, hogy nem kell minden találkozásotok alkalmával kifejtenie milyennek lát téged. - fordított RenJun.
-Oh, valóban. Chen-ah ügyes vagy, de ha ennyire nehéz ez számodra, akkor nyugodtan csináld csak. Nem akarom, hogy szabályozva érezd magad. - mondta kedves arccal, mire a kicsi kitört.
-Jiéjie, kifejezni nem tudom mit érzek irántad. Hozzám jössz? - térdelt le, mire a lány felnevetett.
-Ez hízelgő, de azt hiszem várj még ezzel a lánykéréssel egy pár évet. - simogatta meg a halvány tincseket.
-Ez egy igent jelent? - csillantak fel szemei.
-Egy szóval sem egyeztem bele. - visszakozott.
-Nemet sem mondtál. - kéjes fejjel elsétált mielőtt még Yun visszavonhatta volna, amit ki sem mondott.
-Micsoda gyerek. - rázta meg fejét. -Akkor, indulunk? Sötétedés előtt haza kell érnem. - szögezte le.
Körbevezették Yunt az SM Ent. nagy részén, bemutatták egy-két embernek és a vezetőség felé igyekeztek, mikor is valaki felszólalt.
-YeinShen? - ugrott a fiatalok elé a Super Junior-M gyilkos makne-ja. Az álmok egymást kémlelték kérdőn, mígnem a társaság női tagja fel nem szólalt.
-*Ní háo, Xian Hua Dágé! - hajtotta le fejét.
-Ti ismeritek egymást? - képedtek el.
-Igen, tudjátok Yein és én is Kínából származunk. Tulajdonképpen rokonok vagyunk, így kiskora óta ismerem. Sosem mesélt még rólam? Ez elég elkeserítő. - szontyolodott el.
-Mianhae! - döntötte fejét a másik vállának.
-Na jó, most az egyszer elnézem, de csak, mert ilyen aranyos vagy. Mond csak, még mindig ugyan az a helyzet? - kérdezett rá diszkréten a múltba visszanyúló ügyre, mire Yun csak bólintott.
-Egyre rosszabb. - szorította meg Henry ingének ujját. Az idősebb csak szó nélkül magához ölelte.
-Hamarosan eléred a felnőtt kort. Bírd ki. Aztán már, azt teszel, amit akarsz. Mondjuk a jó öreg XianHua bátyóhoz költözöl. - viccelődött, ezzel elérve, hogy az összezuhant rokona is kicsit jobb kedvre derüljön.
-Bocsássatok meg a zavarásért, már el is tűnök. - hajolt meg a hét bambuló srácnak. - Te pedig vigyázz magadra és velük is. - mutatott a felhőcskék felé.
Miután Henry lelépett óriási némaság lépett működésbe. Minden tag vagy egymást vagy a földet bámulta, mire olyan öt perc után az egyikük végre képes volt szavakat összerakva mondatot alkotni.
-Szóval ennyire közel állsz Henry-hez? - nyökögte Jeno.
-Ühm. - bólintott. - Tudjátok, mint elmondta Dágé kiskoromban Kínában éltem apukám jóvoltából. Mivel félig kínai vagyok. Xian Dágé egy kicsit távolabbi rokonom, de ettől független, mégis talán ő áll a legközelebb hozzám az összes közül. Habár már jó pár éve nem beszéltünk egymással. Mikor Dágé ide felvételizett akkor körülbelül öt vagy hat éves lehettem. Aztán miután felvették, már nem tudott annyi időt szakítani arra, hogy találkozzon a családdal. Megértettem, de azért hiányzott. Jó volt újra viszontlátni. - mosolyodott el az öregebb után tekintve. -Mintha csak a bátyám lett volna.
A nagy nosztalgia elteltével hőseink tovább folytatták útjukat az épületben. A nagy mászkálás közben legtöbbjük fejében az zakatolt mégis miről beszélhetett Henry. Rákérdezni azonban nem mertek. Tudták úgyse jutnának új információkhoz a lány terelése és kitérései jóvoltából. Az Ent. vezetői örömmel fogadták a vendéget, sőt hálásak voltak neki, hogy megtisztelte őket figyelmével és munkát ajánlott a zöldfülűiknek. Amolyan diplomatikus csevejt fojtattak vele, majd elnézést kértek és visszamentek dolgozni.
-Igazán rendesnek tűnnek! - tekintett a bagázs felé. - Nagyon illedelmesek és kedvesek voltak. Örülök, hogy itt lehettem. - hálálkodott nagy boldogan.
-Nekünk volt szerencse. - hajolt meg Mark.
-Lehetne egy kérdésem vagyis inkább kérésem? - meresztett kiscica szemeket az előtte állókra.
-Mi lenne az? - hegyezték füleiket, bár válaszuk egyértelmű volt.
-Esetleg szabad bemenni a próbaterembe? Persze, ha nincs bent senki. Úgy szeretném megnézni. - lelkendezett, mire a fiúk egyöntetűen bólintottak és miután a helyet befoglaló csapat végzett, bevitték a vágyott helyszínre.
-Ah, csodálatos. - nevetett fel önfeledten és pördült egyet-kettőt a terem közepén. - Ha tudnátok milyen jó dolgotok van itt. - dobta el magát a földön. Csapzott külseje egy hím egyedeknek kihívó lehetett volna, de a Dream tagjaitól semmilyen mértékben nem számított bármifajta ingerlékeny reakcióra. Talán rosszul mérte fel a velük való kapcsolatát. Talán. Ez aznap nem derült ki. Esetleg a tagoknál egymás közt.
-Ne csak álljatok ott. Gyertek! - hívta magához a lesben álló megszeppent népet. - Hamarosan el kell mennem. - figyelmeztette őket, hogy kapkodják magukat.
-Noona, nem félsz? - térdelt a lány mellé JiSung.
-Ezt hogy érted? - nézett rá kérdőn.
-Semmi. Nem fontos. - feküdt közvetlen mellé, akár egy kisgyerek az anyukájához. Eközben HaeChan a hangadó berendezés mellett végezte, amit nem is röstellt használni. Rögtön be is tette a saját számukat menőzésképpen. A fiúk épp nekikészültek hogy táncoljanak, mikor Yun felállt és elkezdte helyettük csukott szemmel. A tagok csodálattal merültek bele a lány táncába, annyira, hogy szinte levegőt is elfelejtettek venni. Mikor vége lett a számnak, tapsvihar tört ki.
-Te tudsz táncolni? - bökték ki egyszerre.
-Igazából Xian Dágé tanított engem kiskoromban, mert nagyon tetszett, amit csinál és addig nyúztam még el nem vállalta, hogy bevezet ennek a művészetnek a világába. Azóta imádom a táncot és a táncosokat és szerettem is volna ezzel foglalkozni, de a sors máshogy hozta. - kínzó vigyor ült ajkain.
-Hiszen tehetséges vagy. Bármelyik undergroup szívesen fogadna tagjaként. Sőt akármelyik kpop csapat is örömmel venné, ha a háttértáncosa lennél. - dicsérte JaeMin és JiSung.
-Ez kedves tőletek, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy dönteni tudjak a tevékenységeim felől. Köt a szerződés. - mutatott képzeletbeli bilincset. - Wang Xiánsheng úgyis azt mondta jobb lesz, ha csak a fényképész kamera előtt mutogatom magam. Különben még bajom esne. - rendezte le ennyivel és megindult kifelé.
Az NCT Dream aznap elhatározta magát. Ki fogják menteni YunSeo-t ebből a helyzetből, ha törik, ha szakad. El fognak menni, a PoLite-hoz, amint idejük engedi.
*A közös fotózásig 10 nap van hátra*
- - - - - -
Jiéjie - nővér
Ní háo, Xian Hua dágé! - Szia, Xian Hua bátyó!
undergroup - underground csapat
Mianhae - Bocsánat/Sajnálom
Babo/pabo - hülye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése