Nagyjából egy órával azután, hogy Mark célba juttatta főhősnőnk, telefon csörgés zaja hallatszott a PoLite épületében. Yun villámgyorsasággal szaladt a készülékhez, amit általában tilos felvennie, de ez esetben kivételt kellett tennie.
-*Wéi? - tette fel a kérdést mire rögtön megrohanták.
-Yun, ugye még veled van Mark Hyung? - aggodalmaskodott HaeChan.
-N-nem igazán. Ezek szerint még nem ért haza? - döbbent meg a lány.
-Nem, még nem és félünk, hogy esetleg elrabolták a sasaengek, vagy bármi. Yun, most mi legyen? Nem mondhatjuk meg az igazgató úrnak, hogy ennyire felelőtlenek vagyunk. Ebből baj lesz. - idegeskedett JaeMin és Chen Lee.
-Nyugodjatok meg! Elmegyek és megkeresem. Biztos vagyok benne, hogy jól van, csak esetleg eltévedt útközben. Sietek. Kereslek titeket, amint megtaláltam. De,... Ne hívjatok többet ezen a számon! - vett fel egy határozottabb stílust.
-Hiszen, csak ezt tudjuk. - mentegetőztek.
-Majd, ha megoldottuk ezt a problémát megadom a számom, de most mennem kell. Hamarosan jelentkezem, addig kitartást kis felhőcskék!
-Felhők?! - csodálkoztak rá, de YunSeo már szétkapcsolta a vonalat.
Bár a lány fellépése kifejezetten nyugodt és összeszedett volt, de nem tagadhatta, hogy ő is megriadt a ténytől, hogy esetleg Markot valami baj érte miatta. Amilyen gyorsan csak tudott útra kelt. Tudta, hogy védtelen lányként az utcán sétálgatni éjszaka nem a legveszélytelenebb lépés, de ő sodorta bajba a pink leadert, így kötelességének érezte, hogy megkeresse. Azonban sietnie kellett, több indok miatt is. Az egyik az, hogy Mark azóta messzire kerülhetett a kiadó épületétől és nagy a városnak még ez a negyede is. Nem, hogy az egész város. A másik a főnöke. Yun egy olyan rendszerben élt, ami úgy tartotta, akár egy foglyot szokás. Meg volt szabva, hova mehet, miben mehet, mikor mehet, kivel mehet, és így tovább. Az este nyolc óra utáni kimaradásra esélye sem volt. Az idő ekkor pedig már tíz óra felé járt. Az egyetlen szerencséje a xiánsheng munkája. Jelenleg egy sokáig tartó üzleti megbeszélésen tengette idejét, de az sem tart ám örökké. Ezzel pedig ő is tisztában volt. A legkisebb feltűnéskeltés nélkül kellett elindulnia a keresésre, így átöltözött és telefonját eldugta szobájában. Ugyanis a telefon nyomkövetőt tartalmaz, ami jóvoltából a főnök bármikor ellenőrizheti. A ruháját pedig két ok miatt kellett lecserélnie. Az egyik, hogy csak modellhez méltó öltözékekben mehetne ki utcára és, amit aznap viselt nem tudható be ennek a kategóriának. A másik, hogy piszkos lett. Az úrnak nagy elvárásai voltak Seo-val szemben. Többek közt mindig legyen szakmájához méltó, tiszta, tisztelettudó, engedelmes és jól tudjon hallgatni. Egy rossz lépés a részéről és...
A hűvös esti szél simogatta piros orcáit és lengette sárgás árnyalatú szoknyáját. Fehér színű lenge felsője csak úgy szállt, ahogy haladt előre. Rájött kicsit alul öltözött.
-MARK! - kiáltott fel, de válasz nem érezett. Körülbelül fél óra telhetett el a fiú nevének kiáltozásával sikertelenül, mikor Yun belefáradt a dologba és magába roskadt. Tornacipőjével az aszfaltot kezdte rugdosni és már a sírás határán volt, amikor valaki hátulról megragadta és befogta szemeit. Felkiáltott.
-Shh! Felébred az egész Gwangjin negyed. - csitította el egy ismerős hang.
-Dong-ah, te meg hogy kerülsz ide? - csodálkozott Yun, a chill srácra meredve.
-Csak nem hitted el, hogy komolyan rád fogjuk bízni Mark Hyung megkeresését, míg mi otthon ülünk a tíz körmünk lerágva?! - vigyorodott el hitetlenül.
-Oh, HaeChan, megtaláltad YunSeo Noona-t? Mondtuk mi, hogy nem kell féltened. - ejtette el a semmiből feltűnő JaeMin, mire Seo kérdőn nézett a megszólított felé és felnevetett.
-Jae-shii, ha megkérhetlek legközelebb fogd be. Köszi. - jegyezte meg bosszúsan a fiatalabbra nézve.
-Próbáltuk elérni Mark-ot és sikerrel jártunk. - közölte RenJun.
-Mi?! És? Mit mondott? - ugrott meg a lány.
-Eltévedt, de felfedezett pár lányt is a közelben, akik eléggé fan gyanúsak voltak. Elmagyarázta nagyjából hol lehet. Gondoltuk szólunk, de megtiltottad, hogy telefonáljunk. Bár úgyse értünk volna vele sokat, mert a számod azóta sem tudjuk. Így eljöttünk, de mi magunk sem tudjuk hol is vagyunk és hová kéne eljutnunk. - magyarázta Jeno, majd beavatta Yun-t a tájleírás szépségeibe.
-Kövessetek, de ne okozzatok túl nagy feltűnést, mert éppen elég nagy botlás számomra, hogy miattam Mark bajban van, nem hogy még veletek is történjen valami. - nézett végig a körötte állókon. - Én vagyok az idősebb, így mind azt teszitek, amit mondok, világos? - utasította őket. Volt ki ellenvetéssel élt, de rövid idejű volt a panaszkodás. Megindultak a vezér által leírt hely címére. Mindannyiukban ott rejtőzött a félelem, tekintve a kicsit gyér környéket és az időt.
-Noona, tuti, hogy erre akarunk jönni? Mi lenne, ha te elmennél Hyungért, mi pedig megvárnánk kicsit arrébb, ahol még jó a világítás? - verte le a víz Chen Lee-t, ahogy egyre beljebb kerültek a rossz környéken.
-Ne aggódj Noona, én mindenki helyett erős maradok. - lépett az ideiglenes vezér mellé a maknae.
-Bízom benned. - simogatta meg a szőkésbarna göndör tincseket.
-Hé, úgy beszélsz itt, mintha rajtad kívül mindenki beszari lenne. - lökte hátrébb JiSung-ot, a vagány vezető énekes.
-Fiúk, kérlek titeket a legnagyobb alázattal, hogy maradjatok végre nyugton! Ti sem akarjátok, hogy az itteni figyelem rátok szegeződjön. - próbált rendet parancsolni a szétesni készülő csapat közt.
Negyed óra múlva YunSeo egyedül mászott be egy elhagyott lakókocsi ablakán, míg a többiek szétszéledve ballagtak szanaszét az utcában. Feladta. Rájött a vezetés nem neki való. Majd Mark összeszedi az elkóborolt bárányait, ha végre előkerül.
A lakókocsit már több, mint tíz éve nem lakta senki és minden ablaka törött volt. Tökéletes hely egy bujdosó embernek. Ezzel a gondolattal indult meg befelé a lány, csak azt nem vette figyelembe, hogy a bizonyos bejárat tele van éles darabokkal. Jó nagy huppanással érkezett a lakás belterének padlójára egy vérző sebbel bal lábán. Mit sem törődve a fájdalommal pattant fel és került közelebb az asztal alatt tanyázó vezérhez.
-Te tökfej! - bokszolta karon. -Én megmondtam, hogy semmi szükség arra, hogy hazakísérjen valaki, de ti nem tudtatok leállni. Végig gondolhattad volna ezt, mielőtt eljössz velem. Azt sem tudjátok hol vagytok jelenleg. Ráadásul bármi bajod eshetett volna. Ez egyáltalán nem vall egy felelősségteljes vezérre. Most viszont állj fel szépen és szedd össze a csapatod, akik kiskoruk ellenére nekiláttak a legidősebbet megkeresni. Aish, annyira ártatlanok és meggondolatlanok vagytok. - csukta be szemeit lemondóan. A pink herceg kikászálódott menedékéről és nekilátott ellátni a lány sebét.
-Oppa! Kértem valamit! - bosszankodott az őt ignoráló fiún. -Aigoo, ez fáj. - nyöszörgött, ahogy a másik egy szilánkot halászott ki lábából. Amint Mark úgy gondolta sikerült ellátnia és lekötöznie a sérülést, kisegítette Yunt a kocsiból és ő is elhagyta azt. Öt perc múlva a Dream felsorakozott előttük ünnepelve a vezért.
-Noona, mi az a kötés? - érdeklődött RenJun.
-Ne is foglalkozzatok vele, csak egy kis semmiség egy ablaküveggel. - nevetett fel kínosan.
Visszafelé sétálva a keresett hátra maradt a lánnyal.
-Egyáltalán nem gondolom, hogy rossz vezér vagyok, mert vigyázok egy tiszteletbeli tagra. Tán nem ez egy vezér feladata? Vigyázni a gyengébbekre és persze irányítani őket? - tekintett a többiek felé.
-Mondtam már, hogy erre semmi szükség és nem vagyok gyenge! - rivallt rá.
-Ez a sérülés nem azt bizonyítja. - tapintotta meg a vérzés elállítására felhasznált ingét, a másik végtagján. A lány csak egy szó nélkül eltekintett. Zavara és ellenkezése nem tudott dűlőre jutni egymással, így jobbnak vélte csendben maradni.
-Szerdán ellátogatsz hozzánk? Hamarabb sajnos nem érünk rá. - tett ajánlatot.
-Um. - bólintott Yun egy apró mosollyal arcán.
-Azért nem adom fel a reményt, hogy egyszer mi is benézhetünk hozzátok.- kacsintott.
Miután eligazította a hét álmot, felkészült a kiadóbéli reakciókra, majd belépett az épület bejáratán és könyörgött az éghez, hogy kegyelmezzen meg neki. Mielőtt a felső részleg nyugiszobájába lépett volna, gyorsan lekapta lábáról a kapott ruhadarabot és elrejtette. Szoknyáját megigazgatta, hogy ne legyen annyira szembeötlő a seb a lábán és higgadt kisugárzással belépett a helységbe, ahol az igazgató már várta.
-Jó estét xiánsheng. - hajolt meg. -Elnézést kérek a késésért, nem figyeltünk az időre, a találka pedig kicsit messze volt innen. - füllentette.
-Értem, és mond csak, ha egész idő alatt elvoltál, akkor mégis ki vette fel a telefont este kilenc óra után? - szólalt fel durván.
-Én.. - akadt el Yun szava. Erre nem gondolt. A kiadó telefonja.
-Igen, te. Emellett megmondanád mi az a piszkos sebtapasz ott a lábadon? - vonta kérdőre a megszeppent ügyfelét.
-E-ez egy.. egy új divat. Gondoltam kipróbálom. - igyekezett hihetően beszélni, sikertelenül. Az egészségügyi eszköz le lett rántva és egy szép kis sérülés fedte fel a magát. Igaz, a java még csak ezután jött, mikor a másik csoda is előkerült, mit az oldschool kocsiablak okozott.
-Nagyon remélem, hogy rosszul látok. Ezt mégis, hogy képzeled? Etetlek, itatlak, van hol laknod, munkát adok neked, erre te úgy hálálod meg, hogy semmibe veszed a feltételeim? Meglátod ezt még csúnyán meg fogod járni. Mostantól minden fotózáson olyan ruhákat kell viselned, amik eltakarják azokat. Szintén, az utcán. A terv viszont marad. Továbbra is találkoznod kell a fiúkkal. Megértetted? - sandított háta mögé.
-Igenis, megértettem. - felelte és szobája felé vette az irányt.
-Várj! Hogy haladsz? - érdeklődött.
-Meghívtak az SM-hez, de ők is szeretnének ide ellátogatni. Megköszöntem a meghívást, de a mi részünket visszautasítottam. - számolt be az életkedvét eltemetve.
-Tökéletes. Ügyes kislány vagy. - vigyorodott el immár magában, míg Yun a szobájában, azon gondolkodott mit is tehetne, hogy ennek véget vessen. Kedvelte a Dream csapatát, már mielőtt megismerkedtek volna. Ez a fajta kihasználás a lelkébe kerül és elvesztheti mások bizalmát. Ő nem ez az ember. Képtelen szemrebbenés nélkül átverni bárkit is. Miért pont neki kell ezt megtennie?
- - - - - - -
*wéi - halló?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése