What's Happening?! Fluffy Dreams! Chapter V. 1/2

Szerintetek mégis mi folyhat azon a helyen? - tanácskozott RenJun.
Az NCT Dream tagjai a dorm falai közt egy asztalt körülülve tanácskoztak az őket napokban izgató dologról. Nem állt össze a kép a fejükben, de tudták, hogy valami nagyon nincs rendben és ezt már ők se hagyhatják figyelmen kívül.
-Szedjük össze mit tudunk. - szólalt fel Mark, majd mind gondolataikba merültek.
-Az első üzenete nekünk. - ötlött agyába JaeMin-nek.
-Igaz, azt írta utálja az édességet, de mikor találkoztunk mégis azt evett. - emlékezett vissza Mark.
-Aztán ott vannak a furcsa reakciói egyes dolgokra. - hozta fel HaeChan.
-Igaz, olyan heves volt és mindenféleképpen tagadni akarta, hogy bármi is történt. - csatlakozott Jeno.
-Aztán ott van, amit JiSung-nak is mondott. - tette hozzá Chen Lee, mire mind a maknae felé kapták fejüket, ki kínban égő szemekkel próbált csendben maradni.
-Nyögd ki öcskös! Ezzel, csak segítesz rajta. - biztatta HaeChan.
-Jó, azt mondta, hogy sok problémája volt és van a kiadónak, amiket nem szeretnek fejtegetni. Éppen ezért nem vihet oda senkit sem. Bár szívesen megtenné. - mesélte.
-Ami azt illeti, ezzel kapcsolatban én is tudok valamit. - kezdett bele a vezér. - Amikor elkísértem, közölte, hogy a kiadó épületében lakik egy elkerített részlegen, amit a főnök nem igen szeret firtatni. Bár ez érthető.
-Ha jól emlékszem igazából már az első találkozásunkkor közölte velünk Yun, hogy rosszul állnak, nem? - meredt el RenJun. -Azt mondta adósságaik vannak és kevés a modell.
-Fiúk, most így belegondolva, ti láttatok bárhol is olyan modellt YunSeo-n kívül, aki a PoLite Ent.hez tartozik? - ugrott be HaeChan-nak az 1000 Dolláros kérdés.
A csapat kezdett rájönni, hogy ez az ügy talán még sem annyira egyszerű, mint azt ők elsőre gondolták.
-Várjatok, akkor tulajdonképpen YunSeo az egyetlen modell a kiadónál és ráadásul olyan szerződéssel rendelkezik, ami köti őt ezért engedelmeskednie kell annak a xiánsheng-nek, aki megszab számára mindent... - szedte össze a leader.
-És fene tudhatja mi van még elrejtve a színfalak mögött. - tette hozzá Jeno.
-Na és az, amit Henry Hyung mondott? - idézték vissza az idősebb szavait, JaeMin jóvoltából.
-Valószínűleg ő is erről beszélhetett. Bár azt nem tudom, hogy kapcsolódik Yun felnőtté válása ehhez. - boncolgatta RenJun.
-Talán addig érvényes a szerződés. - hozta fel lehetséges válaszként Chen Lee.
-Áh, itt biztosan nem erről van szó. Ez ahhoz túl konkrét volt. - vitatkozott a pink.
-Na, de akkor mégis mi lehet..? - vacillált Jeno.
-Azt hiszem, többet kéne megtudnunk Yun Noona-ról. - közölte JiSung.
-Igazad van, ha segíteni akarunk meg kell tudnunk mivel állunk szemben. - okoskodott Mark.

*1 új üzenet*

Kedves, NCT Dream. A PoLite Entertainment holnap próbafotózásra invitálja önöket. Reggel pontban hétkor; a Cosmic kiadónál.
Tisztelettel: Wang Xiánsheng

-Vajon ott lesz ő is? - kémlelt körbe társai közt.
-Kétlem. Nem hinném, hogy annyira izgul miattunk, hogy elfáradjon rá. - tette karba kezeit Mark.
-Miértünk talán nem, de az ügyfeléért, már csak hajlandó. - vetette fel RenJun.
-Meglátjuk. Szívesen találkoznék azzal az emberrel, hogy jól elküldjem melegebb éghajlatra, amiért ennyire beszabályoz egy másik embert. - dühöngött Mark, mire Jeno és RenJun lefogták.
-Nyugalom, vezér. Ne légy ennyire dühös. Lehet, hogy igazából nem annyira vészes és csak mi értjük félre. - biztatta JaeMin és Jeno.
-Igen, vagy lehet, hogy sokkal rosszabb. - folytatta Chen Lee.
-Ezzel nem segítesz. - szólták le az idősebbek.
-Bocsánat. - kezdett durcáskodni.
-Holnap minden kiderül. Reméljük. - fűzte hozzá az eszmecsere végeztével zárásilag RenJun.
-Legyen így. - értett egyet HaeChan és Mark.

What's Happening?! Fluffy Dreams! Chapter IV.

Egy hét telt el a Xiánsheng kiborulása óta, de semmifajta következmény nem mutatkozott az üggyel kapcsolatban. Ez egyes embereket megnyugtatna, de Yun tudta, hogy figyelme nem lankadhat egy percre sem. Sosem tudhatja mikor és honnan jön a fekete leves. Felkészült, de ideges volt egész idáig. Ugyanis eljött a Szerda és újból a Dream csapat társaságát élvezhette, immár biztonságos környezetben. Felettese tiltása ellenére ruházatával újból ellenszegült a számára hozott feltételeknek. YunSeo egy káprázatos és kislányos modell volt, de legbelül sohasem ezt a vonalat képviselte. Nem kedvelte a cicomázást, a mindenféle elegáns öltözéket, amibe belekényszerítették. Ez a lány világ életében az egyszerűséget és a lazaságot szerette, de mindenáron alkalmazkodnia kellett a világhoz, amit elképzeltek számára. Utálta az egészet. A fiúkkal való első találkozás után rájött, ez számára kellemetlen és szeretne végre kitörni ebből a skatulyából. Úgy érezte, ha nem is mindenhol, de legalább köztük megteheti. A találkozóra egy ifjú hölgyhöz illő szettben indult el, de mire elérte a megadott találka helyet már egy rövid középszín farmerben és egy szimpla fehér pólóban tengette idejét, outfit-ét megkoronázva egy pár sötétkék tornacipővel. Lófarokba kötötte hosszú csokoládészín haját, így várakozva a fiúkra. Yun ezzel a stílussal már sokkal inkább keltette egy attraktív felnőtt lány képét, mint egy gyerekmodellét, amit a fiúk is észrevettek. A lány egy terebélyes fa alatt várakozott a hét tinédzser megérkezésére, az SM kiadótól nem messze. A csapat tagjai, amint megérkeztek mellé sétáltak és alaposan megbámulták. Fellépő ruháik csak egyre engedtek következtetni. Felvételt készítettek a nap folyamán. Méghozzá egy táncverziót. Ennél gyerekesebben még sohasem festettek. Az érdekes rövid vagy néhol hosszabb nadrágok és fura minták, a halovány gyermeki színekkel. Vádlira érő zoknik és feltűnő kiegészítők. Leírhatatlan ez az állapot szavakban. Ez szinte már kissé kezdett átmenni óvodai divatba.
-Sziasztok! - mosolygott rájuk, mire azok sokkot kaptak és majd hanyatt vágták magukat.
-Noona, ez tényleg te vagy? - nyelt egyet idegesen JaeMin.
-Ki más lennék? Babo. - felállt és közelebb lépve orron pöckölte a fiatalabbat. Chen Lee feszülten mocorogni kezdett. Mintha egy alien akarna kitörni belőle, úgy nézett ki.
-Chen valami baj van? - hajolt hozzá közelebb.
-*Jiéjieeee~ dicsérj meg! Szót fogadtam, de ez nem könnyű. - bökte ki, mire a lány csak kérdőn vizslatta.
-Azt mondtad neki a nemrégiben, hogy nem kell minden találkozásotok alkalmával kifejtenie milyennek lát téged. - fordított RenJun.
-Oh, valóban. Chen-ah ügyes vagy, de ha ennyire nehéz ez számodra, akkor nyugodtan csináld csak. Nem akarom, hogy szabályozva érezd magad. - mondta kedves arccal, mire a kicsi kitört.
-Jiéjie, kifejezni nem tudom mit érzek irántad. Hozzám jössz? - térdelt le, mire a lány felnevetett.
-Ez hízelgő, de azt hiszem várj még ezzel a lánykéréssel egy pár évet. - simogatta meg a halvány tincseket.
-Ez egy igent jelent? - csillantak fel szemei.
-Egy szóval sem egyeztem bele. - visszakozott.
-Nemet sem mondtál. - kéjes fejjel elsétált mielőtt még Yun visszavonhatta volna, amit ki sem mondott.
-Micsoda gyerek. - rázta meg fejét. -Akkor, indulunk? Sötétedés előtt haza kell érnem. - szögezte le.

Körbevezették Yunt az SM Ent. nagy részén, bemutatták egy-két embernek és a vezetőség felé igyekeztek, mikor is valaki felszólalt.
-YeinShen? - ugrott a fiatalok elé a Super Junior-M gyilkos makne-ja. Az álmok egymást kémlelték kérdőn, mígnem a társaság női tagja fel nem szólalt.
-*Ní háo, Xian Hua Dágé! - hajtotta le fejét.
-Ti ismeritek egymást? - képedtek el.
-Igen, tudjátok Yein és én is Kínából származunk. Tulajdonképpen rokonok vagyunk, így kiskora óta ismerem. Sosem mesélt még rólam? Ez elég elkeserítő. - szontyolodott el.
-Mianhae! - döntötte fejét a másik vállának.
-Na jó, most az egyszer elnézem, de csak, mert ilyen aranyos vagy. Mond csak, még mindig ugyan az a helyzet? - kérdezett rá diszkréten a múltba visszanyúló ügyre, mire Yun csak bólintott.
-Egyre rosszabb. - szorította meg Henry ingének ujját. Az idősebb csak szó nélkül magához ölelte.
-Hamarosan eléred a felnőtt kort. Bírd ki. Aztán már, azt teszel, amit akarsz. Mondjuk a jó öreg XianHua bátyóhoz költözöl. - viccelődött, ezzel elérve, hogy az összezuhant rokona is kicsit jobb kedvre derüljön.
-Bocsássatok meg a zavarásért, már el is tűnök. - hajolt meg a hét bambuló srácnak. - Te pedig vigyázz magadra és velük is. - mutatott a felhőcskék felé.
Miután Henry lelépett óriási némaság lépett működésbe. Minden tag vagy egymást vagy a földet bámulta, mire olyan öt perc után az egyikük végre képes volt szavakat összerakva mondatot alkotni.
-Szóval ennyire közel állsz Henry-hez? - nyökögte Jeno.
-Ühm. - bólintott. - Tudjátok, mint elmondta Dágé kiskoromban Kínában éltem apukám jóvoltából. Mivel félig kínai vagyok. Xian Dágé egy kicsit távolabbi rokonom, de ettől független, mégis talán ő áll a legközelebb hozzám az összes közül. Habár már jó pár éve nem beszéltünk egymással. Mikor Dágé ide felvételizett akkor körülbelül öt vagy hat éves lehettem. Aztán miután felvették, már nem tudott annyi időt szakítani arra, hogy találkozzon a családdal. Megértettem, de azért hiányzott. Jó volt újra viszontlátni. - mosolyodott el az öregebb után tekintve. -Mintha csak a bátyám lett volna.
A nagy nosztalgia elteltével hőseink tovább folytatták útjukat az épületben. A nagy mászkálás közben legtöbbjük fejében az zakatolt mégis miről beszélhetett Henry. Rákérdezni azonban nem mertek. Tudták úgyse jutnának új információkhoz a lány terelése és kitérései jóvoltából. Az Ent. vezetői örömmel fogadták a vendéget, sőt hálásak voltak neki, hogy megtisztelte őket figyelmével és munkát ajánlott a zöldfülűiknek. Amolyan diplomatikus csevejt fojtattak vele, majd elnézést kértek és visszamentek dolgozni.
-Igazán rendesnek tűnnek! - tekintett a bagázs felé. - Nagyon illedelmesek és kedvesek voltak. Örülök, hogy itt lehettem. - hálálkodott nagy boldogan.
-Nekünk volt szerencse. - hajolt meg Mark.
-Lehetne egy kérdésem vagyis inkább kérésem? - meresztett kiscica szemeket az előtte állókra.
-Mi lenne az? - hegyezték füleiket, bár válaszuk egyértelmű volt.
-Esetleg szabad bemenni a próbaterembe? Persze, ha nincs bent senki. Úgy szeretném megnézni. - lelkendezett, mire a fiúk egyöntetűen bólintottak és miután a helyet befoglaló csapat végzett, bevitték a vágyott helyszínre.
-Ah, csodálatos. - nevetett fel önfeledten és pördült egyet-kettőt a terem közepén. - Ha tudnátok milyen jó dolgotok van itt. - dobta el magát a földön. Csapzott külseje egy hím egyedeknek kihívó lehetett volna, de a Dream tagjaitól semmilyen mértékben nem számított bármifajta ingerlékeny reakcióra. Talán rosszul mérte fel a velük való kapcsolatát. Talán. Ez aznap nem derült ki. Esetleg a tagoknál egymás közt.
-Ne csak álljatok ott. Gyertek! - hívta magához a lesben álló megszeppent népet. - Hamarosan el kell mennem. - figyelmeztette őket, hogy kapkodják magukat.
-Noona, nem félsz? - térdelt a lány mellé JiSung.
-Ezt hogy érted? - nézett rá kérdőn.
-Semmi. Nem fontos. - feküdt közvetlen mellé, akár egy kisgyerek az anyukájához. Eközben HaeChan a hangadó berendezés mellett végezte, amit nem is röstellt használni. Rögtön be is tette a saját számukat menőzésképpen. A fiúk épp nekikészültek hogy táncoljanak, mikor Yun felállt és elkezdte helyettük csukott szemmel. A tagok csodálattal merültek bele a lány táncába, annyira, hogy szinte levegőt is elfelejtettek venni. Mikor vége lett a számnak, tapsvihar tört ki.
-Te tudsz táncolni? - bökték ki egyszerre.
-Igazából Xian Dágé tanított engem kiskoromban, mert nagyon tetszett, amit csinál és addig nyúztam még el nem vállalta, hogy bevezet ennek a művészetnek a világába. Azóta imádom a táncot és a táncosokat és szerettem is volna ezzel foglalkozni, de a sors máshogy hozta. - kínzó vigyor ült ajkain. 
-Hiszen tehetséges vagy. Bármelyik undergroup szívesen fogadna tagjaként. Sőt akármelyik kpop csapat is örömmel venné, ha a háttértáncosa lennél. - dicsérte JaeMin és JiSung.
-Ez kedves tőletek, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy dönteni tudjak a tevékenységeim felől. Köt a szerződés. - mutatott képzeletbeli bilincset. - Wang Xiánsheng úgyis azt mondta jobb lesz, ha csak a fényképész kamera előtt mutogatom magam. Különben még bajom esne. - rendezte le ennyivel és megindult kifelé.
Az NCT Dream aznap elhatározta magát. Ki fogják menteni YunSeo-t ebből a helyzetből, ha törik, ha szakad. El fognak menni, a PoLite-hoz, amint idejük engedi.


*A közös fotózásig 10 nap van hátra*


- - - - - -
Jiéjie - nővér
Ní háo, Xian Hua dágé! - Szia, Xian Hua bátyó!
undergroup - underground csapat
Mianhae - Bocsánat/Sajnálom
Babo/pabo - hülye

What's Happening?! Fluffy Dreams! Chapter III.

Nagyjából egy órával azután, hogy Mark célba juttatta főhősnőnk, telefon csörgés zaja hallatszott a PoLite épületében. Yun villámgyorsasággal szaladt a készülékhez, amit általában tilos felvennie, de ez esetben kivételt kellett tennie.
-*Wéi? - tette fel a kérdést mire rögtön megrohanták.
-Yun, ugye még veled van Mark Hyung? - aggodalmaskodott HaeChan.
-N-nem igazán. Ezek szerint még nem ért haza? - döbbent meg a lány.
-Nem, még nem és félünk, hogy esetleg elrabolták a sasaengek, vagy bármi. Yun, most mi legyen? Nem mondhatjuk meg az igazgató úrnak, hogy ennyire felelőtlenek vagyunk. Ebből baj lesz. - idegeskedett JaeMin és Chen Lee.
-Nyugodjatok meg! Elmegyek és megkeresem. Biztos vagyok benne, hogy jól van, csak esetleg eltévedt útközben. Sietek. Kereslek titeket, amint megtaláltam. De,... Ne hívjatok többet ezen a számon! - vett fel egy határozottabb stílust.
-Hiszen, csak ezt tudjuk. - mentegetőztek.
-Majd, ha megoldottuk ezt a problémát megadom a számom, de most mennem kell. Hamarosan jelentkezem, addig kitartást kis felhőcskék! 
-Felhők?! - csodálkoztak rá, de YunSeo már szétkapcsolta a vonalat.
Bár a lány fellépése kifejezetten nyugodt és összeszedett volt, de nem tagadhatta, hogy ő is megriadt a ténytől, hogy esetleg Markot valami baj érte miatta. Amilyen gyorsan csak tudott útra kelt. Tudta, hogy védtelen lányként az utcán sétálgatni éjszaka nem a legveszélytelenebb lépés, de ő sodorta bajba a pink leadert, így kötelességének érezte, hogy megkeresse. Azonban sietnie kellett, több indok miatt is. Az egyik az, hogy Mark azóta messzire kerülhetett a kiadó épületétől és nagy a városnak még ez a negyede is. Nem, hogy az egész város. A másik a főnöke. Yun egy olyan rendszerben élt, ami úgy tartotta, akár egy foglyot szokás. Meg volt szabva, hova mehet, miben mehet, mikor mehet, kivel mehet, és így tovább. Az este nyolc óra utáni kimaradásra esélye sem volt. Az idő ekkor pedig már tíz óra felé járt. Az egyetlen szerencséje a xiánsheng munkája. Jelenleg egy sokáig tartó üzleti megbeszélésen tengette idejét, de az sem tart ám örökké. Ezzel pedig ő is tisztában volt. A legkisebb feltűnéskeltés nélkül kellett elindulnia a keresésre, így átöltözött és telefonját eldugta szobájában. Ugyanis a telefon nyomkövetőt tartalmaz, ami jóvoltából a főnök bármikor ellenőrizheti. A ruháját pedig két ok miatt kellett lecserélnie. Az egyik, hogy csak modellhez méltó öltözékekben mehetne ki utcára és, amit aznap viselt nem tudható be ennek a kategóriának. A másik, hogy piszkos lett. Az úrnak nagy elvárásai voltak Seo-val szemben. Többek közt mindig legyen szakmájához méltó, tiszta, tisztelettudó, engedelmes és jól tudjon hallgatni. Egy rossz lépés a részéről és...

A hűvös esti szél simogatta piros orcáit és lengette sárgás árnyalatú szoknyáját. Fehér színű lenge felsője csak úgy szállt, ahogy haladt előre. Rájött kicsit alul öltözött. 
-MARK! - kiáltott fel, de válasz nem érezett. Körülbelül fél óra telhetett el a fiú nevének kiáltozásával sikertelenül, mikor Yun belefáradt a dologba és magába roskadt. Tornacipőjével az aszfaltot kezdte rugdosni és már a sírás határán volt, amikor valaki hátulról megragadta és befogta szemeit. Felkiáltott.
-Shh! Felébred az egész Gwangjin negyed. - csitította el egy ismerős hang.
-Dong-ah, te meg hogy kerülsz ide? - csodálkozott Yun, a chill srácra meredve.
-Csak nem hitted el, hogy komolyan rád fogjuk bízni Mark Hyung megkeresését, míg mi otthon ülünk a tíz körmünk lerágva?! - vigyorodott el hitetlenül.
-Oh, HaeChan, megtaláltad YunSeo Noona-t? Mondtuk mi, hogy nem kell féltened. - ejtette el a semmiből feltűnő JaeMin, mire Seo kérdőn nézett a megszólított felé és felnevetett.
-Jae-shii, ha megkérhetlek legközelebb fogd be. Köszi. - jegyezte meg bosszúsan a fiatalabbra nézve.
-Próbáltuk elérni Mark-ot és sikerrel jártunk. - közölte RenJun.
-Mi?! És? Mit mondott? - ugrott meg a lány.
-Eltévedt, de felfedezett pár lányt is a közelben, akik eléggé fan gyanúsak voltak. Elmagyarázta nagyjából hol lehet. Gondoltuk szólunk, de megtiltottad, hogy telefonáljunk. Bár úgyse értünk volna vele sokat, mert a számod azóta sem tudjuk. Így eljöttünk, de mi magunk sem tudjuk hol is vagyunk és hová kéne eljutnunk. - magyarázta Jeno, majd beavatta Yun-t a tájleírás szépségeibe.
-Kövessetek, de ne okozzatok túl nagy feltűnést, mert éppen elég nagy botlás számomra, hogy miattam Mark bajban van, nem hogy még veletek is történjen valami. - nézett végig a körötte állókon. - Én vagyok az idősebb, így mind azt teszitek, amit mondok, világos? - utasította őket. Volt ki ellenvetéssel élt, de rövid idejű volt a panaszkodás. Megindultak a vezér által leírt hely címére. Mindannyiukban ott rejtőzött a félelem, tekintve a kicsit gyér környéket és az időt. 
-Noona, tuti, hogy erre akarunk jönni? Mi lenne, ha te elmennél Hyungért, mi pedig megvárnánk kicsit arrébb, ahol még jó a világítás? - verte le a víz Chen Lee-t, ahogy egyre beljebb kerültek a rossz környéken.
-Ne aggódj Noona, én mindenki helyett erős maradok. - lépett az ideiglenes vezér mellé a maknae.
-Bízom benned. - simogatta meg a szőkésbarna göndör tincseket.
-Hé, úgy beszélsz itt, mintha rajtad kívül mindenki beszari lenne. - lökte hátrébb JiSung-ot, a vagány vezető énekes.
-Fiúk, kérlek titeket a legnagyobb alázattal, hogy maradjatok végre nyugton! Ti sem akarjátok, hogy az itteni figyelem rátok szegeződjön. - próbált rendet parancsolni a szétesni készülő csapat közt. 

Negyed óra múlva YunSeo egyedül mászott be egy elhagyott lakókocsi ablakán, míg a többiek szétszéledve ballagtak szanaszét az utcában. Feladta. Rájött a vezetés nem neki való. Majd Mark összeszedi az elkóborolt bárányait, ha végre előkerül. 
A lakókocsit már több, mint tíz éve nem lakta senki és minden ablaka törött volt. Tökéletes hely egy bujdosó embernek. Ezzel a gondolattal indult meg befelé a lány, csak azt nem vette figyelembe, hogy a bizonyos bejárat tele van éles darabokkal. Jó nagy huppanással érkezett a lakás belterének padlójára egy vérző sebbel bal lábán. Mit sem törődve a fájdalommal pattant fel és került közelebb az asztal alatt tanyázó vezérhez.
-Te tökfej! - bokszolta karon. -Én megmondtam, hogy semmi szükség arra, hogy hazakísérjen valaki, de ti nem tudtatok leállni. Végig gondolhattad volna ezt, mielőtt eljössz velem. Azt sem tudjátok hol vagytok jelenleg. Ráadásul bármi bajod eshetett volna. Ez egyáltalán nem vall egy felelősségteljes vezérre. Most viszont állj fel szépen és szedd össze a csapatod, akik kiskoruk ellenére nekiláttak a legidősebbet megkeresni. Aish, annyira ártatlanok és meggondolatlanok vagytok. - csukta be szemeit lemondóan. A pink herceg kikászálódott menedékéről és nekilátott ellátni a lány sebét.
-Oppa! Kértem valamit! - bosszankodott az őt ignoráló fiún. -Aigoo, ez fáj. - nyöszörgött, ahogy a másik egy szilánkot halászott ki lábából. Amint Mark úgy gondolta sikerült ellátnia és lekötöznie a sérülést, kisegítette Yunt a kocsiból és ő is elhagyta azt. Öt perc múlva a Dream felsorakozott előttük ünnepelve a vezért.
-Noona, mi az a kötés? - érdeklődött RenJun.
-Ne is foglalkozzatok vele, csak egy kis semmiség egy ablaküveggel. - nevetett fel kínosan.
Visszafelé sétálva a keresett hátra maradt a lánnyal.
-Egyáltalán nem gondolom, hogy rossz vezér vagyok, mert vigyázok egy tiszteletbeli tagra. Tán nem ez egy vezér feladata? Vigyázni a gyengébbekre és persze irányítani őket? - tekintett a többiek felé.
-Mondtam már, hogy erre semmi szükség és nem vagyok gyenge! - rivallt rá.
-Ez a sérülés nem azt bizonyítja. - tapintotta meg a vérzés elállítására felhasznált ingét, a másik végtagján. A lány csak egy szó nélkül eltekintett. Zavara és ellenkezése nem tudott dűlőre jutni egymással, így jobbnak vélte csendben maradni.
-Szerdán ellátogatsz hozzánk? Hamarabb sajnos nem érünk rá. - tett ajánlatot.
-Um. - bólintott Yun egy apró mosollyal arcán. 
-Azért nem adom fel a reményt, hogy egyszer mi is benézhetünk hozzátok.- kacsintott.

Miután eligazította a hét álmot, felkészült a kiadóbéli reakciókra, majd belépett az épület bejáratán és könyörgött az éghez, hogy kegyelmezzen meg neki. Mielőtt a felső részleg nyugiszobájába lépett volna, gyorsan lekapta lábáról a kapott ruhadarabot és elrejtette. Szoknyáját megigazgatta, hogy ne legyen annyira szembeötlő a seb a lábán és higgadt kisugárzással belépett a helységbe, ahol az igazgató már várta.
-Jó estét xiánsheng. - hajolt meg. -Elnézést kérek a késésért, nem figyeltünk az időre, a találka pedig kicsit messze volt innen. - füllentette.
-Értem, és mond csak, ha egész idő alatt elvoltál, akkor mégis ki vette fel a telefont este kilenc óra után? - szólalt fel durván.
-Én.. - akadt el Yun szava. Erre nem gondolt. A kiadó telefonja.
-Igen, te. Emellett megmondanád mi az a piszkos sebtapasz ott a lábadon? - vonta kérdőre a megszeppent ügyfelét.
-E-ez egy.. egy új divat. Gondoltam kipróbálom. - igyekezett hihetően beszélni, sikertelenül. Az egészségügyi eszköz le lett rántva és egy szép kis sérülés fedte fel a magát. Igaz, a java még csak ezután jött, mikor a másik csoda is előkerült, mit az oldschool kocsiablak okozott.
-Nagyon remélem, hogy rosszul látok. Ezt mégis, hogy képzeled? Etetlek, itatlak, van hol laknod, munkát adok neked, erre te úgy hálálod meg, hogy semmibe veszed a feltételeim? Meglátod ezt még csúnyán meg fogod járni. Mostantól minden fotózáson olyan ruhákat kell viselned, amik eltakarják azokat. Szintén, az utcán. A terv viszont marad. Továbbra is találkoznod kell a fiúkkal. Megértetted? - sandított háta mögé.
-Igenis, megértettem. - felelte és szobája felé vette az irányt.
-Várj! Hogy haladsz? - érdeklődött.
-Meghívtak az SM-hez, de ők is szeretnének ide ellátogatni. Megköszöntem a meghívást, de a mi részünket visszautasítottam. - számolt be az életkedvét eltemetve.
-Tökéletes. Ügyes kislány vagy. - vigyorodott el immár magában, míg Yun a szobájában, azon gondolkodott mit is tehetne, hogy ennek véget vessen. Kedvelte a Dream csapatát, már mielőtt megismerkedtek volna. Ez a fajta kihasználás a lelkébe kerül és elvesztheti mások bizalmát. Ő nem ez az ember. Képtelen szemrebbenés nélkül átverni bárkit is. Miért pont neki kell ezt megtennie? 


- - - - - - - 
*wéi - halló?

What's Happening?! Fluffy Dreams! Chapter II. [Javított változat]

-Szép munka volt! - simította meg a lány barna buksiját a mély hangú férfi.
-Wang xiánsheng*, de ugye semmi rossz nem fog történni? - rebegte aggódón a földön, egy párnán ücsörögve, a kiadó relax szobájában, a kanapén helyet foglaló főnök mellett.
-Ne légy ideges, szívem! A fiúknak ebből semmi baja nem fog származni. Mi viszont jócskán jól járunk majd vele. - biztatta, a tovább haladásra. - Hidd el, ha ez a terv jól sikerül a lapok csak úgy kapkodni fognak utánad, és meggazdagszunk. Helyre áll majd a világ rendje. Amikor megalkottam ezt a vállalkozást még nem hittem, hogy egyszer ekkora csőd elé fogunk nézni. Viszont most, hogy megtörtént, a legutolsó szálat is meg kell ragadnunk a siker érdekében. Érted? - rángatta meg a fiatalt vállainál fogva, ki csak bólintott.
-Holnap szabadnapot kapsz, mivel nem érkezett új munkafelkérésed. Ajánlom, hogy megfelelőképpen töltsd el a napot! Oh, és ha a fiúk találkozni szeretnének veled, ne utasítsd el őket! Inkább csavard őket az ujjad köré. Jó kislány! - húzta vigyorra száját a mogorva, számító alak, és azzal elküldte.
Aznap este a csapat valóban felkereste Yun-t és elhívták egy újabb találkozóra. Ezúttal nem munka ügyben. Seo, főnökének engedelmeskedve elfogadta a meghívást, és bűntudattal szívében hajtotta aznap álomra fejét.
Másnap délután két óra tájt futott össze a hét dinkával, kik boldog mosollyal köszöntötték az újonnan érkezettet. Yun az éjszakát és a fél napot végig idegeskedve töltötte. Aludni is alig tudott miattuk, erre elé állnak ilyen ártatlan megjelenéssel. Nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. A fiúk kinézete sohasem hazudtolta meg korukat és személyüket. Mindenki hozta a tőle megszokott formáját. JiSung és Chen Le a tipikus zabálnivaló kisfiú csomag részeit alkották, míg a többiek kicsit visszafogottabbra próbálták venni a figurát. Már amennyire képesek rá. JaeMin és Mark a hosszú szárú rikítóan fehér zoknijaikkal azt hiszem megbuktak. Bár RenJun sem nyújtotta azt a tipikus felnőttes stílust, Disney filmekbe illő outfit-ével. HaeChan hozta kihívóan menő külsejét, míg Jeno maradt a kicsit visszafogottabb, de elbűvölő megoldásnál. A park környezetében végignézve az egyes tagokon a csapat egy nyolcadikos osztály szintjét nyújtotta. A legnagyobb döbbenetet azonban Yun képezte, ki az előzetesen megszokott kifinomult külseje ellenére ez alkalommal egy sokkal fiatalosabb megoldásban vált láthatóvá. Testét egy farmer anyagú kantáros rövidszárú nadrág takarta egy hosszú ujjú, csikos feltűrt pólóval és ezt tetézte egy kék színű tornacipővel.
-S-sziasztok. Ugye nem várattalak meg titeket? - lihegte kimerülten.
-Dehogyis, nemrég jöttünk. Ne aggódj. - nyugtatta meg a csapat feje.
-Így van és megjegyzem... - szólalt fel RenJun, majd átengedte a szót kistestvérének.
-Ragyogó vagy. - csillantak fel Chen Lee szemei.
-Köszönöm, de ezt nem kell minden találkozásunk alkalmával megjegyezned, ugye tudod? - pöckölte meg a kisebb orrát kedvesen. A kicsi azzal elpirult fejjel távozott a hátsó szegletbe.
-Ez a park gyönyörű ilyenkor. - tekintett végig Yun az őket körülölelő parkon. Tavasz volt. Ebben az évszakban a legszebb a környék. Ráadásul az időjárás is kedvező a legtöbb idő tájt. Növények mindenfelé. Az ébredező természet hangjai. A park nagyságából adódóan az autók füstje és a zaj is kevésbé érzékelhető a területen. Tökéletes helyszín. Nyugalmat keltő és kellemes.
-Hm. - bólintott Mark a lány mellett állván végigpásztázva a tájon. - Viszont most játszunk! - ragadta csuklón és kezdtek el futni egy megadott irányba.
-Mi?! - értetlenkedett az elrabolt. Egy árnyékos részre érve a szorítás megszűnt és mindenki eldobta magát. Megfelelően hűvös, csodaszép és elzárt. A fák lombjai mintha csak a földet védték volna a nap elől, terítették be az egész eget felette, elvétve egy-egy lyukat hagyva leveleik közt. Akár egy búvóhely. Tetszetős. Yun ámulva figyelte a természet csodáit, mikor Jeno megszólalt.
-Vérzik a lábad! - mutatott rá a piroskás bőrfelületre. Fel sem dolgozva az információt fordult a srácok felé.
-Ne mondjátok meg a főnöknek, jó? - vágott kétségbe esett fejet. - Se azt, hogy így nézek ki. - tette hozzá.
A jelenlévők csak értetlenül bámultak egymásra.
-Megígéritek? - gurult le egy könnycsepp arcán.
-Persze, nyugodj meg. Nem mondjuk el. De ez mégis, hogy jött? - kérdezett végül rá a leader.
-Ah, sehogy. - törölte le szeme vizét a sérült. -Csupán a főnök túl aggodalmas. Már egy ilyen apró sebért is az ambulanciára vinne. - nevetett fel kínosan. Hangjában a hazugság bűze volt fellelhető.
-Igaz is. Egyszer elvihetnél a kiadóhoz. Szívesen megnéznénk milyen munkálatok zajlanak arrafelé. Persze ha nem okoz gondot. Sőt ha szeretnél, te is eljöhetsz hozzánk az SM-be. - ajánlotta fel a pink herceg.
-Ez kecsegtető, szívesen elmennék, de sajnos, ami azt illeti a mi intézményünk elég érzékeny a munkáira. Éppen ezért nem vihetek el senkit. Bocsássátok meg. - hajolt meg.
-Oh..- szontyolodtak el. - És ha csak az épületet mutatnád meg? Végül is a közös munkánk is ott lesz, nem? - próbálkoztak tovább.
-Ezt nem tudom. Azonban az állapot változatlan. Nem engedhetlek be titeket a dolgozó terület közelébe sem.  Wang xiánsheng, nagyon allergiás erre. - jegyezte meg.
-Te sem tudod, hol lesz a fotózás? - csodálkozott HaeChan.
-A vezető nem igazán szokott megosztani velem ilyesfajta információkat. A saját fotózásaimról is kevés az adatom, míg oda nem kerülök a helyszínre. - világosította fel őket.
-Nem irritál kicsit sem, hogy ennyire nem vagy beavatva a veled kapcsolatos dolgokba? - folytatta a kérdezősködést JaeMin.
-Én... - akadt meg és bambult előre, mígnem a maknae magához ragadta a szót.
-Tudod, Yun Noona, ha nem akarsz nem kell ám reagálnod a faggatózásaikra. - vette védelmébe a megkukultat. Lehetséges, hogy nem valami bőbeszédű a kiscserkész, de mindig megtalálja a megfelelő pillanatot a közbelépésre. A kérdésekkel intézett sorozás eztán abbamaradt és a banda próbálva élvezni a napsütést folytatta a játékot. Akár vicces, akár nem a kis csapat gyermekjátékokkal ütötte el az időt. Bújócska, fogócska, a fűben való fetrengés. A délután vége felé még egy fagyiárusba is belebotlottak nagy örömükre. A rengeteg ízesítés közötti választás nagy fejtörést okozott hőseinknek, de végül mindenki örült választásának. JaeMinen kívül, aki tölcsére tartalmát végül inkább RenJun fején pihentette. Cselekedetével egész láncreakciót indítva el. RenJun csokoládévarázsával Jae irányába célozva elkapta Jeno arcát, ki erre egy apró tévesztés jóvoltából arcon nyomta ChenLe-t egy kis citromcsodával. Hálából a kedvességéért Chen becélozta támadóját puncsos finomságával, mi elől Jeno, majd Yun is elhajolt, így utolsó esélyesként telibe kapta a vezért, kinek feje már alapjáraton is bővelkedett a rózsaszínben. Eközben a nagy elhajlás közepette a hölgy szereplőnk is megbotlott barnára festve ezzel a legfiatalabb ártatlan pofiját. Érdekes mód a többiekkel szemben, ő kicsit sem volt haragos az incidens miatt.
-Röstellem. Letörölöm. - vett elő egy zsebkendőt a bűnbak, de mielőtt véghez vihette volna a betervezett műveletét valaki megveregette vállát.
-Csak, mert te nem kaptál jutalmat. - kente végig a sima, fehér, tiszta arcbőrön a mogyorós-kekszdarabokkal fűszerezett hideg édességet szeretetteljesen az illetettre mosolyogva. Majd miután ezt megtette letörölt egy kis darabot ujjával, amit aztán megkóstolt.
-Hm, édes. - tette hozzá, nem egészen a szájában olvadó ízre gondolva.
-Én is! - jelentkezett Chen merészen, de Jeno visszafogta. Pár másodperc feldolgozás után YunSeo visszafordult alanyához és bevégezte feladatát.
-Minden rendben, Noona? - vágott aggodalmas arckifejezést JiSung.
-Hogyne, ne viccelj. - nevetett fel próbálva leplezni zavarát. - Minden a legnagyobb rendben.
Letisztítva a maga arcát is, szembenézett vele és folytatta.
- JiSung! Köszönöm a titkoshelybéli dolgot. Tudod, nehéz számomra a PoLite Ent.-ről beszélni. A cégen belül voltak és vannak gondok, amiket nem szeretünk fejtegetni és jobb ha ez így is marad. Ez nem ellenetek szól. Ha megtehetném elvinnélek titeket, sőt az egész környéket bemutatnám. Azonban ez lehetetlen. Reménykedem benne, hogy ezt meg tudod érteni. - aggodalmas íriszei megértésért könyörögtek.
-Teljes mértékben megértem, bár nem tudom miről lehet szó, ami ekkora mértékben titkos. Nyugi, rám számíthatsz bármiben. - mosolygott édesen.
-Gamsahabnida, JiSung-ah! - ölelte magához az eztán elszállt maknaet. A körülöttük helyet foglalók meghökkenve nézték a furcsállt történést.
Az idő későre járt, így a hazaút felé kellett venni az irányt minden elkóborolt báránykának. Azonban a sötét miatt a csapat tagjai ragaszkodtak hozzá, hogy a lány ne menjen egyedül. Bár még nem ismerték egymást hosszú ideje, de féltették. Hosszasan tárgyalt nézeteltéresük után végül Yun beadta derekát, de csak egy tag limittel. Ez a tag nem más volt, mint Mark. Tekintve a többiek alacsonyabb életkorát.
-Ha bármi szokatlant látnál nyugodtan hozzám bújhatsz. - bátorította.
-Oppa, igazán kedves, hogy elkísérsz, de semmi szükség rá. Nem félek semmitől és nem igen hinném, hogy bármi abszurd dolog történne míg haza nem érek. - lohasztotta le a srác lelkesedését.
-Ne légy már ennyire rideg velem. Tudom én, hogy JiSung-ot jobban kedveled, de mégsem küldhettem el veled a legzöldfülűbbet. A végén még ő is elveszne. - vezérkedett csapata ottléte hiányában is. - Nem mellesleg, merre laksz?
-Mark-ah, erről szó sincs. Én csupán egyáltalán nem érzem magam veszélyben. Erősebb vagyok, mint azt hinnéd. - bizonygatta. - Az.. Elég, ha elkísérsz a PoLite épületéhez. Onnan megleszek. - ment el kedve az élettől is hirtelenjében.
-Erős ezzel a törékeny testtel? Hisz ma is felsértetted a t.. - jelzett szája felé, hogy hallgasson.
-Kértelek, hogy ezt ne említsd többet. - vett elő zsebéből egy sebtapasz készletet és ragasztotta le a már elfeledett nyomot.
-Bocsánat. Viszont, nincs az az isten, hogy csak a kiadóig kísérjelek el, aztán ott hagyjalak. Hol laksz? Tán félsz, hogy valami perverz vagyok, vagy egy sorozatgyilkos?
-Nem erről van szó, csak én.. Én ott lakom. - motyogta szégyenkezve.
-Tessék? - kérlelte hangja az ismétlést.
-A kiadó épületében egy kialakított részlegen élek. De kérlek ezt tartsd titokban. A kiadó feje igazán érzékeny erre. Többek közt ezt se szeretné, ha kiderülne. - szemeiben megfejthetetlen, kínzó érzések rajzolódtak. Marknak meg se fordult a fejébe, hogy valaha is elárulja ezt a lányt. Inkább azt érezte segítenie kellene neki.

- - - -
 xiánsheng* - idősebb férfiak tiszteletteljes megszóítása

What's Happening? Fluffy Dreams! Chapter I. [Javított változat]

A csapat tagjainak fiatalkorából adódóan arra a bizonyos találkozóra egy otthonos kis cukrászdában került sor. Minek beltere amolyan téli mesevilágszerű. Csokoládé árnyalatú bútorok és fa anyagú falak, édes illatok és zavartalan hangulat. A lány érkezésekor a fiúk már mind egy terjedelmes nagyságú asztalnál ültek és ahogy meglátták mosolyogva intettek felé. Ezzel magukhoz édesgetve.

A fiatalok nem hazudtolva meg magukat gubbasztottak székeiken. A távolabbi asztalfőnél JiSung foglalt helyet, ki tartósan bodros frizurával ékesítette a társaság kitűnését. Kékeszöld felsője és térdig érő farmerje, kiemelték gyerekes vonásait. Igazi kis törtető, mondanánk. Mellette két oldalt HaeChan és RenJun. Az öregebb kellemes szolid megjelenése és kedves jelleme nyugalmat árasztott, míg a fiatalabb ennek teljes ellentéte volt. Sötétebb, erősebb színek; vagány és szikrázó küllem. Izgatottan nyugtalanító. Az ezt követő asztalpáros Jeno az egyik oldalról, Chen Lee pedig a másikról. E szemezős duettnél kevésbé volt fellelhető az ami az előzőnél. Annál inkább a korbeli eltérés. Ha csak azt az egy évet is nézzük. Jeno egy határozottabb és higgadtabb ábrázatot nyújtó fiatalember képét nyújtotta, ezzel szemben Chen maga volt az általános iskola. Viselkedése tükrözte kinézetét. Édes, aranyos, de meggondolatlan. Hirtelen és játékos. Akár egy kis pink felhőcske. Az öltözéke is hasonlóan ezt a színt képezte le. A rózsaszín forgószél mellett JaeMin két vizslató szemébe botlunk. Kíváncsi és izgatott. Gondolnánk első látásra. Ami egy részt igaz, jelen pillanatban. De emellett egy összeszedett és komoly fiú a napok nagy részében. Öltözékében a föld színek domináltak tekintettel jellemére. Végül de nem utolsó sorban a legközelebbi széket a csapat feje Mark birtokolta. Középrózsás tincsei ellenére is ő tűnt köztük a legtapasztaltabbnak. Francia sapka, farmer kabát, farmer gatya és egy csíkos felső. Nem egy mindennapi szerelés. Így adta elő magát.

-Szia! - üdvözölte elsőként. - Te vagy a PLe kiadótól Choi YunSeo, ugye?
-Ami azt illeti, - hallatszott fel halk motyogás az asztal másik végéről. Mindenki a hang irányába fordult, kivéve JiSung-ot, aki éppen leforrázta magát egy kis teával. Amit magára öntött, a vendég nagy bambulásában. YunSeo, hosszú középbarna egyenes haj, mélybarna íriszek, tökéletes alak, és magasság. Ruhája világos barack színű térdig érő darab volt, amit világos lábbelivel viselt. Ez az összeállítás csak még inkább fokozta bőre fehérségét. Ajkai megfelelően dúsak, halvány színben pompáztak. Arcán sminknek nyoma sem volt. Egy igazi természetes szépség állt előttük.
-Ah, JiSung-ah, jól vagy? - esett kétségbe az újonnan érkezett, és fordult a mellette helyet foglaló maknae felé. Ki szótlanul törölgette magát enyhe kínban és nem a folyadék miatt ami ruhájára ömlött.
-Oh, egyébként én vagyok Choi YunSeo, örvendek. - nyújtotta kezét Mark felé, ki a legfiatalabbról példát véve szavak nélkül hagyta el józanságát a tüneményt fixírozva. Yun kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát, miután egymás után két tag is figyelmen kívül hagyta, de nem adta fel.
-Talán valami rosszat mondtam volna? - nézett körbe.
-Olyan szép vagy! - csúszott ki Chen száján ámulatában, mire HaeChan a legnagyobb kedvességével elhallgattatta.

- Köszönöm Chen Shuáigé*. - nevetett fel zavarában Seo.
-Wow. Te tudsz kínaiul? - döbbentek meg.
-Csak egy keveset. Az apukám félig kínai és ott is nőtt fel. Tőle tanultam kiskoromban egynéhány kifejezést. - mesélt.

A csoport tagjai egyik ámulatból estek a másikba minél több információ tudatába jutottak az újonc kapcsán. Első látásra megfogta őket, de gondolataik egyre csak gyarapodtak időről-időre.
-Bocsásd meg a faragatlanságunk, csak egy kicsit letaglóztál minket. Igaz, JiSung? - rötyögött fel a magába zuhant legkisebben. - Szia, Mark Lee vagyok. - fogtak kezet. - Szükséges bemutatnom a csapatot? - kérdezett rá.
-Nem, tisztában vagyok az alapokkal, de köszönöm. Sziasztok, én Choi YunSeo vagyok, 17 éves és a PoLite Entertainment jelenlegi legsikeresebb modellje. - mutatkozott be rendesen.
-Egy újabb Noona, pedig megesküdtem volna, hogy fiatalabb nálam. - hitetlenkedett HaeChan.
-És Mark? - kérdezett rá Jeno.
-Oppa. - jelentette ki, az említett felé tekintve.
-Ezzel Mark lefoglalta YunSeo Noonat. - komédiázott HaeChan.
-Ezt azért így nem mondanám, bár minden bizonnyal hozzám áll a legközelebb. - mosolygott.
-Kit érdekel?! A szerelem nem számban mérhető. Fiatalabb létünkre mi is vagyunk olyan jók. - háborgott Chen.
-Szabadna közbe szólnom? - simogató hangja eloszlatta az apró hímek zaját. - Nagyon hízelgő ez az egész, de tulajdonképpen... az én biasom JiSunggie. - hajtotta le fejét szégyenlősen.
-Mi?! - sokk futott végig az asztalnál ülőkön. Csupán a kiválasztott személy vetette tekintetét a szégyenlős barna káprázat irányába félénk, gyerekes kíváncsisággal.
-De hisz ő a maknae. - értetlenkedett JaeMin.
-Csak 14 éves. - folytatta RenJun. A megvetett csendben süllyedt el székében bársony vörös arccal.
-Hyungok! - szólalt fel JiSung. - Nem gondoljátok, hogy vissza kéne vennetek? Igazán udvariatlanok vagytok egy hölgy társaságában, aki csak a ti kedvetekért van itt és egy ajánlat indokával. Kulturáltabban kéne vele viselkednetek. Valószínűleg azért én vagyok a kedvence, mert én vagyok a legfiatalabb és kisgyereknek számítok bárhonnan is nézzük. A nő neműek pedig szeretik a kiskorúakat. Szóval nyugodjatok meg. - csitított el mindenkit. A meglepettség eztán sem maradt el.
-Ennyire elbűvölted volna a maknaet? - intézte szavait Mark az asztal végében éldegélő vendégük felé.
-Erről szó sincs! - csattant fel zavarában a kis szöszi.
-Rendben. Fejezzük ezt be és térjünk a lényegre.
Közben megérkezett a lány által rendelt csokoládé torta, mit mindenki furcsállt, tekintetbe véve a pár napja hagyott üzenetet.
-Én, és többek közt az igazgató úr is nagyon szeretné, és hálás lenne, ha beleegyeznétek, és készíthetnénk együtt egy fotósorozatot. Tudjátok a kiadónak mostanában nem megy túl jól. Ennek az az oka, hogy nem vagyunk ismertek, és bár az én képeim sok pénzt hoznak a házhoz az igazgató elmondása szerint, de kevés a rendelkezésre álló modell, és így az én keresetem is eltörpül az adósságok mellett. Úgy gondolta, ha ti esetleg belemennétek egy közös sorozatba, tekintve, hogy az SM Ent. alatt futtok, talán mi is ismertebbé válunk. Nos? - világosította fel őket és adta meg indokait. A társaság minden álma szemében egy dolog fogalmazódott meg. Édes mosollyal vetettek pillantást a kérdezőre.
-Rendben, de csak egy feltétellel. - válaszolt a vezér.
-Mi lenne az? - dermedt meg Yun.
-Ha megígéred, hogy néhanapján összefutsz velünk játszani. - dugta ki nyelvét huncutul.
-Megbeszéltük. - egyeztek meg. Ezzel a megbeszélés teljes siker lett, mindkét fél számára. De biztos ez?



- - - - - - -

* Shuáigé - fiatalabb férfiak hízelgő megszólítása kínaiul, ami emellett jóképűt is jelent.

What's Happening?! Fluffy Dreams! Prologue

A New Culture Technology legújabb részlege a bizonyos Dream, pár hónapja érezhette meg a debütálás mámorát. A csapat vezére Mark  Lee, aki egyben a legidősebb tagja is a maga tizenhét életévével. A csapatot erősíti a kínai származású másodrangidős tizenhat éves, vokalista Huang RenJun. A harmadrangidős visual és vezető táncos, a szintén tizenhat esztendős Lee JeNo. A tizenhatos számot gyarapító vezető táncos és vezető énekes Lee DongHyuck, azaz HaeChan. Hozzájuk csapódik még az ötödrangidős vezető táncos és énekes Na JaeMin. A maknae line boldog tagjai pedig tizenöt évvel a RenJunhoz hasonlóan kínai származású fő énekes, Zhong ChenLe  és a tizennégy éves sereghajtó fő táncos Park JiSung. Ők alkotják az NCT Dream csoportját. Hét jócskán fiatal fiú, akik naiv korszakukat élik. Kihasználni ezeket a hiszékeny kiskorúakat vajon mennyire lehet fer? 

"nae kkaman seunikeojeoreul jigeum meomchuge ( mandeun neo) ~" - lengte be a teret édes dallam, mi egy notebook hangszóróin keresztül lelt reptető fuvallatra.

-Mi ez a zaj? - jött a hang mi elborzasztotta a zenélő doboz tulajdonosát.

-Semmi. - csapta le az eszköz tetejét.

-Mit hallgattál, édesem? - kedveskedett az ideges lánynak.

-Tényleg semmit. Elnézést kérek. Ezentúl csak a munkára fogok koncentrálni, megígérem. - hajolt meg feszülten.

-Ugyan. Ne légy ilyen szégyenlős. Legyél jó kislány és mutasd meg a főnök bácsinak mivel foglalatoskodtál! - nyitotta fel az eltulajdonított tárgyat. - Ez meg mi?

"gunggeumhae neoran aeneun eotteon ainji (dagaga)~" 

Éneklő kisfiúk, huh? Nem éppen vall egy profira ezeket a nyávogó egereket nézni - dorgálta meg beosztottják -, de ahogy elnézem ezek a kölykök az egyik legnagyobb kiadónál vannak leszerződve és korban közel állhatnak hozzád. - mosolyodott el vészjóslóan. -A te korodban elég befolyásolhatóak az emberek, nem igaz? - csavargatta a másik göndör fürtjeit. -Hát még ha egy tetszetős ellenkező nemű az útba akad. - kezdett kirajzolódni terve.

-YunSeo! - szólította fel a fiatalabbat. 

-Igen, uram? - rebegte félelemmel.

-El kell érnünk, hogy találkozz ezekkel a srácokkal! - jelentette ki, ellentmondást nem tűrően.

Csodák csodájára nem volt túl bajos az ügy ugyanis csak egy jól megfogalmazott YouTube üzenet kellett, ami megfogta a kiszemelteket.

"I don't like sweets, but these boys were really cute and talent. I would be happy, if i could work with them."

Az igazgató nem tévedett. Egy szép lány bőven elég volt a terv megkezdéséhez. Ki gondolta volna, hogy ennyi is elég? A csapat hamarosan választ adott a kommentre és találkozót kért a PLee Ent. legfiatalabb modelljével Choi YunSeo-al. Főhősnőnk idegállapota elérte a csúcspontot mikor ennek tudtára jutott. Kedvelte a Dream osztagát, de nem szerepelt tervei közt találkozni velük. Ráadásul szíve legnagyobb fájdalma, hogy feladata átvágni őket. Őket akik első látásra és hallásra elkápráztatták.