-Szép munka volt! - simította meg a lány barna buksiját a mély hangú férfi.
-Wang xiánsheng*, de ugye semmi rossz nem fog történni? - rebegte aggódón a földön, egy párnán ücsörögve, a kiadó relax szobájában, a kanapén helyet foglaló főnök mellett.
-Ne légy ideges, szívem! A fiúknak ebből semmi baja nem fog származni. Mi viszont jócskán jól járunk majd vele. - biztatta, a tovább haladásra. - Hidd el, ha ez a terv jól sikerül a lapok csak úgy kapkodni fognak utánad, és meggazdagszunk. Helyre áll majd a világ rendje. Amikor megalkottam ezt a vállalkozást még nem hittem, hogy egyszer ekkora csőd elé fogunk nézni. Viszont most, hogy megtörtént, a legutolsó szálat is meg kell ragadnunk a siker érdekében. Érted? - rángatta meg a fiatalt vállainál fogva, ki csak bólintott.
-Holnap szabadnapot kapsz, mivel nem érkezett új munkafelkérésed. Ajánlom, hogy megfelelőképpen töltsd el a napot! Oh, és ha a fiúk találkozni szeretnének veled, ne utasítsd el őket! Inkább csavard őket az ujjad köré. Jó kislány! - húzta vigyorra száját a mogorva, számító alak, és azzal elküldte.
Aznap este a csapat valóban felkereste Yun-t és elhívták egy újabb találkozóra. Ezúttal nem munka ügyben. Seo, főnökének engedelmeskedve elfogadta a meghívást, és bűntudattal szívében hajtotta aznap álomra fejét.
Másnap délután két óra tájt futott össze a hét dinkával, kik boldog mosollyal köszöntötték az újonnan érkezettet. Yun az éjszakát és a fél napot végig idegeskedve töltötte. Aludni is alig tudott miattuk, erre elé állnak ilyen ártatlan megjelenéssel. Nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. A fiúk kinézete sohasem hazudtolta meg korukat és személyüket. Mindenki hozta a tőle megszokott formáját. JiSung és Chen Le a tipikus zabálnivaló kisfiú csomag részeit alkották, míg a többiek kicsit visszafogottabbra próbálták venni a figurát. Már amennyire képesek rá. JaeMin és Mark a hosszú szárú rikítóan fehér zoknijaikkal azt hiszem megbuktak. Bár RenJun sem nyújtotta azt a tipikus felnőttes stílust, Disney filmekbe illő outfit-ével. HaeChan hozta kihívóan menő külsejét, míg Jeno maradt a kicsit visszafogottabb, de elbűvölő megoldásnál. A park környezetében végignézve az egyes tagokon a csapat egy nyolcadikos osztály szintjét nyújtotta. A legnagyobb döbbenetet azonban Yun képezte, ki az előzetesen megszokott kifinomult külseje ellenére ez alkalommal egy sokkal fiatalosabb megoldásban vált láthatóvá. Testét egy farmer anyagú kantáros rövidszárú nadrág takarta egy hosszú ujjú, csikos feltűrt pólóval és ezt tetézte egy kék színű tornacipővel.
-S-sziasztok. Ugye nem várattalak meg titeket? - lihegte kimerülten.
-Dehogyis, nemrég jöttünk. Ne aggódj. - nyugtatta meg a csapat feje.
-Így van és megjegyzem... - szólalt fel RenJun, majd átengedte a szót kistestvérének.
-Ragyogó vagy. - csillantak fel Chen Lee szemei.
-Köszönöm, de ezt nem kell minden találkozásunk alkalmával megjegyezned, ugye tudod? - pöckölte meg a kisebb orrát kedvesen. A kicsi azzal elpirult fejjel távozott a hátsó szegletbe.
-Ez a park gyönyörű ilyenkor. - tekintett végig Yun az őket körülölelő parkon. Tavasz volt. Ebben az évszakban a legszebb a környék. Ráadásul az időjárás is kedvező a legtöbb idő tájt. Növények mindenfelé. Az ébredező természet hangjai. A park nagyságából adódóan az autók füstje és a zaj is kevésbé érzékelhető a területen. Tökéletes helyszín. Nyugalmat keltő és kellemes.
-Hm. - bólintott Mark a lány mellett állván végigpásztázva a tájon. - Viszont most játszunk! - ragadta csuklón és kezdtek el futni egy megadott irányba.
-Mi?! - értetlenkedett az elrabolt. Egy árnyékos részre érve a szorítás megszűnt és mindenki eldobta magát. Megfelelően hűvös, csodaszép és elzárt. A fák lombjai mintha csak a földet védték volna a nap elől, terítették be az egész eget felette, elvétve egy-egy lyukat hagyva leveleik közt. Akár egy búvóhely. Tetszetős. Yun ámulva figyelte a természet csodáit, mikor Jeno megszólalt.
-Vérzik a lábad! - mutatott rá a piroskás bőrfelületre. Fel sem dolgozva az információt fordult a srácok felé.
-Ne mondjátok meg a főnöknek, jó? - vágott kétségbe esett fejet. - Se azt, hogy így nézek ki. - tette hozzá.
A jelenlévők csak értetlenül bámultak egymásra.
-Megígéritek? - gurult le egy könnycsepp arcán.
-Persze, nyugodj meg. Nem mondjuk el. De ez mégis, hogy jött? - kérdezett végül rá a leader.
-Ah, sehogy. - törölte le szeme vizét a sérült. -Csupán a főnök túl aggodalmas. Már egy ilyen apró sebért is az ambulanciára vinne. - nevetett fel kínosan. Hangjában a hazugság bűze volt fellelhető.
-Igaz is. Egyszer elvihetnél a kiadóhoz. Szívesen megnéznénk milyen munkálatok zajlanak arrafelé. Persze ha nem okoz gondot. Sőt ha szeretnél, te is eljöhetsz hozzánk az SM-be. - ajánlotta fel a pink herceg.
-Ez kecsegtető, szívesen elmennék, de sajnos, ami azt illeti a mi intézményünk elég érzékeny a munkáira. Éppen ezért nem vihetek el senkit. Bocsássátok meg. - hajolt meg.
-Oh..- szontyolodtak el. - És ha csak az épületet mutatnád meg? Végül is a közös munkánk is ott lesz, nem? - próbálkoztak tovább.
-Ezt nem tudom. Azonban az állapot változatlan. Nem engedhetlek be titeket a dolgozó terület közelébe sem. Wang xiánsheng, nagyon allergiás erre. - jegyezte meg.
-Te sem tudod, hol lesz a fotózás? - csodálkozott HaeChan.
-A vezető nem igazán szokott megosztani velem ilyesfajta információkat. A saját fotózásaimról is kevés az adatom, míg oda nem kerülök a helyszínre. - világosította fel őket.
-Nem irritál kicsit sem, hogy ennyire nem vagy beavatva a veled kapcsolatos dolgokba? - folytatta a kérdezősködést JaeMin.
-Én... - akadt meg és bambult előre, mígnem a maknae magához ragadta a szót.
-Tudod, Yun Noona, ha nem akarsz nem kell ám reagálnod a faggatózásaikra. - vette védelmébe a megkukultat. Lehetséges, hogy nem valami bőbeszédű a kiscserkész, de mindig megtalálja a megfelelő pillanatot a közbelépésre. A kérdésekkel intézett sorozás eztán abbamaradt és a banda próbálva élvezni a napsütést folytatta a játékot. Akár vicces, akár nem a kis csapat gyermekjátékokkal ütötte el az időt. Bújócska, fogócska, a fűben való fetrengés. A délután vége felé még egy fagyiárusba is belebotlottak nagy örömükre. A rengeteg ízesítés közötti választás nagy fejtörést okozott hőseinknek, de végül mindenki örült választásának. JaeMinen kívül, aki tölcsére tartalmát végül inkább RenJun fején pihentette. Cselekedetével egész láncreakciót indítva el. RenJun csokoládévarázsával Jae irányába célozva elkapta Jeno arcát, ki erre egy apró tévesztés jóvoltából arcon nyomta ChenLe-t egy kis citromcsodával. Hálából a kedvességéért Chen becélozta támadóját puncsos finomságával, mi elől Jeno, majd Yun is elhajolt, így utolsó esélyesként telibe kapta a vezért, kinek feje már alapjáraton is bővelkedett a rózsaszínben. Eközben a nagy elhajlás közepette a hölgy szereplőnk is megbotlott barnára festve ezzel a legfiatalabb ártatlan pofiját. Érdekes mód a többiekkel szemben, ő kicsit sem volt haragos az incidens miatt.
-Röstellem. Letörölöm. - vett elő egy zsebkendőt a bűnbak, de mielőtt véghez vihette volna a betervezett műveletét valaki megveregette vállát.
-Csak, mert te nem kaptál jutalmat. - kente végig a sima, fehér, tiszta arcbőrön a mogyorós-kekszdarabokkal fűszerezett hideg édességet szeretetteljesen az illetettre mosolyogva. Majd miután ezt megtette letörölt egy kis darabot ujjával, amit aztán megkóstolt.
-Hm, édes. - tette hozzá, nem egészen a szájában olvadó ízre gondolva.
-Én is! - jelentkezett Chen merészen, de Jeno visszafogta. Pár másodperc feldolgozás után YunSeo visszafordult alanyához és bevégezte feladatát.
-Minden rendben, Noona? - vágott aggodalmas arckifejezést JiSung.
-Hogyne, ne viccelj. - nevetett fel próbálva leplezni zavarát. - Minden a legnagyobb rendben.
Letisztítva a maga arcát is, szembenézett vele és folytatta.
- JiSung! Köszönöm a titkoshelybéli dolgot. Tudod, nehéz számomra a PoLite Ent.-ről beszélni. A cégen belül voltak és vannak gondok, amiket nem szeretünk fejtegetni és jobb ha ez így is marad. Ez nem ellenetek szól. Ha megtehetném elvinnélek titeket, sőt az egész környéket bemutatnám. Azonban ez lehetetlen. Reménykedem benne, hogy ezt meg tudod érteni. - aggodalmas íriszei megértésért könyörögtek.
-Teljes mértékben megértem, bár nem tudom miről lehet szó, ami ekkora mértékben titkos. Nyugi, rám számíthatsz bármiben. - mosolygott édesen.
-Gamsahabnida, JiSung-ah! - ölelte magához az eztán elszállt maknaet. A körülöttük helyet foglalók meghökkenve nézték a furcsállt történést.
Az idő későre járt, így a hazaút felé kellett venni az irányt minden elkóborolt báránykának. Azonban a sötét miatt a csapat tagjai ragaszkodtak hozzá, hogy a lány ne menjen egyedül. Bár még nem ismerték egymást hosszú ideje, de féltették. Hosszasan tárgyalt nézeteltéresük után végül Yun beadta derekát, de csak egy tag limittel. Ez a tag nem más volt, mint Mark. Tekintve a többiek alacsonyabb életkorát.
-Ha bármi szokatlant látnál nyugodtan hozzám bújhatsz. - bátorította.
-Oppa, igazán kedves, hogy elkísérsz, de semmi szükség rá. Nem félek semmitől és nem igen hinném, hogy bármi abszurd dolog történne míg haza nem érek. - lohasztotta le a srác lelkesedését.
-Ne légy már ennyire rideg velem. Tudom én, hogy JiSung-ot jobban kedveled, de mégsem küldhettem el veled a legzöldfülűbbet. A végén még ő is elveszne. - vezérkedett csapata ottléte hiányában is. - Nem mellesleg, merre laksz?
-Mark-ah, erről szó sincs. Én csupán egyáltalán nem érzem magam veszélyben. Erősebb vagyok, mint azt hinnéd. - bizonygatta. - Az.. Elég, ha elkísérsz a PoLite épületéhez. Onnan megleszek. - ment el kedve az élettől is hirtelenjében.
-Erős ezzel a törékeny testtel? Hisz ma is felsértetted a t.. - jelzett szája felé, hogy hallgasson.
-Kértelek, hogy ezt ne említsd többet. - vett elő zsebéből egy sebtapasz készletet és ragasztotta le a már elfeledett nyomot.
-Bocsánat. Viszont, nincs az az isten, hogy csak a kiadóig kísérjelek el, aztán ott hagyjalak. Hol laksz? Tán félsz, hogy valami perverz vagyok, vagy egy sorozatgyilkos?
-Nem erről van szó, csak én.. Én ott lakom. - motyogta szégyenkezve.
-Tessék? - kérlelte hangja az ismétlést.
-A kiadó épületében egy kialakított részlegen élek. De kérlek ezt tartsd titokban. A kiadó feje igazán érzékeny erre. Többek közt ezt se szeretné, ha kiderülne. - szemeiben megfejthetetlen, kínzó érzések rajzolódtak. Marknak meg se fordult a fejébe, hogy valaha is elárulja ezt a lányt. Inkább azt érezte segítenie kellene neki.
- - - -
xiánsheng* - idősebb férfiak tiszteletteljes megszóítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése